Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Az isztambuli fattyú ugyanis talán az első olyan török tollból származó mű, amelyben központi szerepet kap az Oszmán Birodalom által az örmény kisebbség ellen elkövetett genocídium, az a sajnálatos történelmi esemény, amelyet a török kormányzat a mai napig nem ismer el, folyamatosan mérgezve ezzel a két ország és nép egyébként sem barátságos viszonyát. A gerincét két érettségiző korú lány – Asya, a címbeli fattyú, és Armanoush, a San Francisco és Arizona között ingázó, örmény apától és amerikai anyától származó – kapcsolata adja.

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kavagucsi Tosikadzu könyve könnyen olvasható, de emlékezetes kisregény. Adott egy nagyon különleges kávéház, benne különleges emberek dolgoznak, és különleges törzsvendégek tanyáznak itt, akiknek sorra megismerjük a történetét. Az első történet egy cuki romantikus, de a másik három kőkemény téma.

María Dueñas: Öltések ​közt az idő

María Dueñas: Öltések ​közt az idő

Még nem olvastam arról, hogy hogyan is maradt ki Spanyolország a második világháborúból. A spanyol polgárháborúról már olvastam korábban, tetszett, hogy abban az időben a marokkói protektorátust mutatta be. Ez a rész nekem nem volt annyira színes, szagos, mint szerettem volna, de gondolkodás nélkül megérdemli az öt csillagot a második világháborús Madrid és főleg a lisszaboni kaland miatt, ami feszült és izgalmas volt.

Drago Jančar: Ma ​éjjel láttam őt

Drago Jančar: Ma ​éjjel láttam őt

Öt ember elbeszélésből áll össze egy hatodik, Veronika története. Egy kicsit tartottam tőle, mert a fülszövegben azt olvastam, hogy lassú, és azt hittem, túl szépirodalmi szöveg lesz nekem, de meglepően olvasmányos a nyelvezete, gyorsan belefeledkeztem a történetbe. Jól fel van építve, ahogy jönnek egymás után a szereplők, akiket az előzőek elbeszéléséből ismerünk meg. Háború utáni emberi sorsok.

Margaret Atwood: Pénelopeia

Margaret Atwood: Pénelopeia

Erre keresi (és adja meg) a választ Atwood, aki Penelopé szemszögéből meséli el a történetet, gyerekkorától egészen napjainkig, hiszen Hádész birodalmában máig ott bóklásznak a halottak, semmit sem feledve. Ettől a sajátos nézőponttól az egész időtlenné válik, egyrészt mert a napjainkat is ismerő Penelopé anakronizmustól sem riad vissza mondandójában, másrészt mert ez a verzió messze nem egyezik a hivatalos változattal.