Tóth Krisztina: Fehér farkas

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Ha a lakás metaforával szeretnék élni – mely a Fehér farkas című kötetben kimondottan erőteljes –, azt is mondhatnám: Tóth Krisztina minden novellájával egy-egy ajtót tár fel. Ezeken az apró réseken bekukucskálva tizenhat történetszelet sejlik fel előttünk, csontig hatoló, húsba metsző elevenséggel. A valóság éles, mélyreható darabkái ezek, melyek a jelenből kiragadott, kimerevített és összefűzött képkockák láncolatán keresztül pont úgy vezetnek le a lélek mélységeibe, ahogyan a nyitónovella főszereplője ereszkedik alá a liftakna magányába.

Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék

Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék

Khemiri humora sodró lendületű stand-up monológgá változtatja a legrutinszerűbb hétköznapokat anélkül, hogy egy pillanatra is elfedné a szórakoztatás kedvéért, hogy akiről szól, az a legkevésbé sem élvezi ezt. Ugyanakkor olyan pszichológiai érzékkel mutatja be a hétköznapi gyereknevelés rutinjain, egyszersmind a kevésbé mindennapi apazáradékon keresztül, hogy mit jelent szülőnek lenni, hogy a nevetés közben sem menekülhetünk a saját viselkedésünkkel történő elszámolás elől.

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Amiatt választottam és ajánlom ezt a novelláskötetet, mivel az olvasása számomra egyet jelent a nosztalgia, a nyugalom és a békesség érzésével. Számomra még inkább érdekessé teszi a könyvet, hogy a szerző saját gyerek- és felnőttkori emlékeibe és élményeibe enged betekintést. A kedvenceim közé tartoznak a gyermekkori novellák, amikben a csodálatos nyarakra olyan nosztalgiával gondol vissza, és úgy írja le őket a szerző, mintha mi is ott lennénk. Emellett szegedi egyetemistaként különös élményt adnak, és még inkább közelebbinek érzek egyes novellákat, amikben Szeged is megjelenik a történések helyszíneként.

Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak

Durica Katarina:  A rendes lányok csendben sírnak

A karantén alatt láttam egy online beszélgetést erről a könyvről. Juhász Anna irodalmár beszélgetett a szerzővel, Durica Katarinával és Borbély Alexandra színésznővel, aki részleteket is olvasott fel a könyvből. Igazából Alexandra felolvasása után döntöttem el, hogy nekem mindenképpen el kell olvasnom ezt a könyvet. Maga a cselekmény is nagyon érdekelt, három nő története a dunaszerdahelyi maffia rémuralma alatt. Három korosztály, három sors, három trauma. Egyszerű hétköznapi emberek, tőlünk nem is olyan messze, a nem is olyan távoli múltban, akik megdöbbentő dolgokon mentek keresztül.

Park Yeon-mi: Élni akartam : egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Park Yeon-mi: Élni akartam : egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Ez egy olyan történet, amiről mindenkinek hallania kell. Szerencsére boldog vége van (különben nem íródott meg volna a könyv), de a végéig vezető út gyötrelmes volt. Fontos emlékeztető számunkra, hogy mennyi lelki és anyagi erőforrás áll minden nap a rendelkezésünkre, amit nem jól használunk. Egy olyan észak-koreai disszidens története, aki volt elég bátor, hogy elmondja fájdalmas történetét.

Géczi János: A tenyérjós

Géczi János: A tenyérjós

Géczi János legújabb regényének szereplői extravagáns karakterek. Néhány markáns tulajdonságot, külső vagy belső karakterjegyet leszámítva az egyes személyiségek érezhetően írás közben formálódtak. A kezdetkor bizonytalan körvonalak fejezetről fejezetre élesebbé válnak, de a kontúrok később sem illeszkednek a formákhoz.

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A regény egy egymásra találás lassú folyamatának leírása kivételesen finom eszközökkel. A történet két főszereplője a negyvenes évei elején járó nőgyógyász, Körner Aladár és az épp, hogy tizenhat éves Klára. Mindketten holokauszttúlélők, elvesztették teljes családjukat. A férfi feleségét és két fiát, míg a lány szüleit és kishúgát.