Heather Morris: Cilka utazása

Heather Morris: Cilka utazása

A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

Ali Smith több síkon futó regénye tehát, miközben látszólag egy nagyon is mai dilemmákkal küzdő reneszánsz festő művészi periódusát villantja fel – akit már akkor sem fizettek meg rendesen, viszont paradox módon neve éppen ennek, azaz egy panaszos levélnek köszönhetően került ismét a köztudatba –, egy gyászfolyamat nehezen megfogható stációit is elénk tárja. Közben pedig mesél identitásról, művészi lehetőségekről és korlátokról, értelmezésekről és befogadásról.

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy

Ez a true crime regény kínálja ugyanis a titokzatosan eltűnt szakszervezeti vezető ügyéről szóló eddigi elméletek közül a leghitelesebbet: eszerint jó barátja, Frank Sheeran végzett Hoffával. A könyv azonban nem marad meg a teória szintjén, annál jóval több lesz. Gyakorlatilag Sheeran vallomása ez, amit a korábban gyilkossági nyomozóként és ügyészként is dolgozó Brandt rögzített magnóra több mint öt éven keresztül.

Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza

Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza

Viszont úgy gondolom, hogy nemcsak a hozzám hasonló, némileg idősebb generációknak fontos Korcsmáros Pál munkássága, hanem személye mindazok számára kikerülhetetlen, akik érdeklődnek a magyar képregény kialakulása, múltja és meghatározó alakjai iránt. Nekik / nekünk viszont fontos ez az összegző életrajz, ami felett egyszerre nosztalgiázhatunk és kereshetjük a képregények mögött álló művészt.

Anthony McCarten: A két pápa

Anthony McCarten: A két pápa

A két pápa ténylegesen életrajzi regény, még akkor is, ha ezúttal két (sokszor meglepő párhuzamokat felvonultató) életútról beszélünk. Egyáltalán nem száraz, de nem is kelt forgatókönyves hatást. McCarten egyszerre távolságtartó és intim, hol rideg tényekkel és adatokkal, hol finom humorral kommunikál. Felfesti, hogy a két egyházférfinak mennyire hasonló a története. Egyikük a náci Németországból jött, másikuk a szinte egyfolytában vérben gázoló Argentínából. Végigvezet azon, hogyan lettek a fiúkból papnövendékek, majd papok, s hogyan emelkedtek egyre magasabbra az egyház hierarchiájában. Bemutatja az erényeiket és a bűneiket is, illetve azt, miként fejlődtek a hitünkben, mit tanultak és hogyan változtak a nézeteik.

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Amiatt választottam és ajánlom ezt a novelláskötetet, mivel az olvasása számomra egyet jelent a nosztalgia, a nyugalom és a békesség érzésével. Számomra még inkább érdekessé teszi a könyvet, hogy a szerző saját gyerek- és felnőttkori emlékeibe és élményeibe enged betekintést. A kedvenceim közé tartoznak a gyermekkori novellák, amikben a csodálatos nyarakra olyan nosztalgiával gondol vissza, és úgy írja le őket a szerző, mintha mi is ott lennénk. Emellett szegedi egyetemistaként különös élményt adnak, és még inkább közelebbinek érzek egyes novellákat, amikben Szeged is megjelenik a történések helyszíneként.

Park Yeon-mi: Élni akartam : egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Park Yeon-mi: Élni akartam : egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Ez egy olyan történet, amiről mindenkinek hallania kell. Szerencsére boldog vége van (különben nem íródott meg volna a könyv), de a végéig vezető út gyötrelmes volt. Fontos emlékeztető számunkra, hogy mennyi lelki és anyagi erőforrás áll minden nap a rendelkezésünkre, amit nem jól használunk. Egy olyan észak-koreai disszidens története, aki volt elég bátor, hogy elmondja fájdalmas történetét.