Marjorie Liu, Sana Takeda: Monstress = Fenevad

Marjorie Liu, Sana Takeda: Monstress = Fenevad

Marjorie Liu és Sana Takeda ezidáig idehaza három gyűjteményes kötetet számláló Monstress – Fenevad sorozata az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, mely mind a képregényrajongóknak, mind a fantasy szerelmeseinek nagy kedvence lett. A Monstress azonban jó eséllyel tarthat igényt a képzőművészet rajongóinak figyelmére is, ugyanis a szecesszió és a manga találkozásából született tablói az utóbbi évek legigézőbb képeit kínálják az olvasóknak.

R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang: Mákháború

Tulajdonképpen a könyv második fele talán éppen azért is olyan hatásos, mert a nem túl izgalmas és eredeti felvezetés után óriási váltást jelent a háború borzalmairól olvasni. Egészen addig a pontig olyan, mintha egy Harry Potter-kötetet kezdtünk volna lapozgatni, ami egy ponton hirtelen átment Trónok harcába. Az iskolai hétköznapok bemutatását felváltják a különféle kegyetlenségek meghökkentően részletes leírásai, a kezdeti óvatos optimizmust pedig a növekvő reménytelenség. Az éles hangulatváltás mellett pedig különösen érdekessé teszi a könyvet a romantikus történetszál hiánya és az is, hogy a szerző nem igyekszik szimpatikussá tenni a központi karaktert.

Ed McDonald: Éjszárny

Ed McDonald: Éjszárny

McDonald a már jó ideje népszerű, de még mindig kapós grimdark fantasy táborát erősíti az Éjszárnnyal: antihős főszereplője Ryhalt Galharrow kapitány, egy veterán, aki múltja elől önpusztító életmódjában keres menedéket, vagyis már a reggeli előtt lever egy fél üveg brandyt, de ha bal lábbal kel – ami nála elég gyakori -, akkor akár egy egészet is. Napközben hol a mélabús nihil, hol a keserű világmegvetés uralkodik el rajta, jó adag cinizmussal megspékelve. Foglalkozását tekintve az egyik Éjszárny alakulat vezetője, vagyis olyan fejvadász, akit az igazán csúnya dolgokra tartogat a főnöke, egy Névtelen, akit ennek ellenére Szarkalábnak hívnak, és egy félisteni hatalmú titokzatos varázsló.

Joe Hill: NOS4A2

Joe Hill: NOS4A2

Ha karácsony, akkor először az ajándékozás és a többi elengedhetetlen kellék, gyermekmondókák, a Wham! és a Reszkessetek betörők! jutnak az ember eszébe. Akiknek rossz élményei vannak az ilyenkor esedékes családi összeröffenésekről, azoknak leginkább az előbb halászléhez használt merőkanál, és a testi épségre potenciálisan veszélyes felhasználásmódja jut az eszébe. Ha viszont valaki Stephen King fia, előbb a Mikulásra asszociál, majd gyermekrabló sorozatgyilkost fabrikál belőle. Üdv Karácsonyországban, ahol „minden nap karácsony van, és a boldogtalanságot törvény bünteti”. Túravezetőnk Joe Hill, aki veszett járgányával, a Nos4a2-val elkalauzol az emberi psziché legmélyebb, legsötétebb bugyraiba.