Patrick Rothfuss: A Szél Neve

Patrick Rothfuss: A Szél Neve

Ez az a könyv, ami berángatott engem az olvasás világába. Rothfuss nem csak abban volt az első, hogy sikerült neki azt éreztetnie, mintha egy másik világ része lennék, de a protagonista helyébe is tökéletesen sikerült magamat képzeltetnie. Nem tudom, hogy aki olvassa az ajánlómat, az ismeri-e a művet, vagy rajongója-e a fantasy műfajnak, de a mindenképp ajánlom a figyelmébe, mert egyszerűen megragad és magába szív egészen addig, míg bele nem kezdesz a Bölcs Ember félelmébe, ami még el is nyel a világból, ahol most vagy.

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)

Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

A Sátán látogatásán, a városban véghezvitt felforgató tevékenységén és a hitetlen, korrupt moszkvaiak kifigurázásán és megbüntetésén kívül a regény sok egyébről is szól: a Mester nevű író sorsáról s az ő Ponczius Pilátusról szóló, botrányosnak kikiáltott regényéről; a Mester és az önfeláldozó, a szerelme kedvéért még a boszorkányságot és a Sátán melletti háziasszonykodást is örömmel vállaló Margarita kapcsolatáról; és arról is, hogy mi a különbség a valódi és az államilag támogatott művészet között.