Neil Gaiman: Csillagpor

Neil Gaiman: Csillagpor

Tündérmese happy enddel felnőtteknek. Ez az eset volt, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam. A film kellemes, nézhető, és igen pontosan követi a könyv cselekményét, sokat nem vesz el és nem ad hozzá. Tehát ilyen szempontból sok meglepetést nem tartogatott, de Gaiman stílusa és humora igazán élvezetessé tette az olvasást.

Brent Weeks: Az árnyak útján

Brent Weeks: Az árnyak útján

Brent Weeks egy olyan világba vezeti az olvasót, ahol a mocsok, az erőszak, a korrupció mindennapos, ahol az alvilágé a vezető szerep. Ebből a barnás-szürkés-nyirkos világból akar kitörni a főhőse Azoth, aki elhatározza, hogy mivel nem akar többé félni, olyan lesz, mint Durzo Blint, a legjobb veszejtő, ergo orgyilkostanoncnak könyörgi magát a mesterhez.

Jonathan Stroud: A ​szamarkandi amulett

Jonathan Stroud: A ​szamarkandi amulett

Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok). Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek.

/* */