Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger

Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger

A Csillagtalan tenger minden bizonnyal megosztó lesz: élvezete ugyanis meghatározó mértékben függ a szubjektív befogadói és olvasói attitűdtől. Morgenstern nagyon kevés objektív mércével is értelmezhető fogódzót ad az olvasó kezébe. Ezzel egyszerre nyitva is hagyja művét a szabad, személyes interpretációk előtt, ugyanakkor a hagyományosabb mederben csordogáló fantasyk hívei könnyen belefulladhatnak a költőien mézédes jelzőkkel tarkított leírások tengerébe.

Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya

Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya

Változatos témájú, komoly hangvételű és humoros cikkek halmaza ez a válogatás. Sok évvel ezelőtti publicisztikák, ám úgy vannak megírva, hogy abból a mai újságírók is sokat tanulhatnak, és az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Egészen kivételesen kelti fel a figyelmet a teljesen hétköznapi, jelentéktelen dolgok, események iránt ugyanúgy, mint a nagy horderejű, nagy jelentőséggel bíró tények iránt.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

A tizennyolc novella legtöbbje sci-fi, a fantasy és a mágikus realizmus műfaja visszaszorul, emellett a személyesség és érzelmesség ebben a kötetben jóval kevesebb szerepet kap, holott a hívószavak megegyeznek: Isten, haza, család. Csak az istenek itt digitális szörnyek, akik a bolygó pusztulásán vagy annak megmentésén feszülnek egymásnak, a haza egy elhagyott, majd újra terraformált bolygó vagy egy emlékkép a fizikai síkról, a család egy adathalom, amelyben a mintázatok nem a formális logika szerint ismétlődnek és öröklődnek tovább.

Max Porter: A bánat egy tollas állat

Max Porter: A bánat egy tollas állat

Engem mindenesetre most is magával ragadott a Varjú alakja, így Porter műve egyfelől egy méltó főhajtás a nagy előd előtt, másfelől azonban egy nagyon is egyedi, nagyon is személyes alkotás, ami egyszerre vicces, szórakoztató és szomorú. Bár jelentősége nem lehet akkora, mint a nagy elődé, de így is jó belépő lehet a Hughes-életműbe – de természetesen azért önállóan is megállja a helyét. Mindenesetre ajánlom.

Fischer Botond: Tavasz lesz, Corina

Fischer Botond: Tavasz lesz, Corina

A tengernek ugyan nincsenek, Fischer Botondnak azonban vannak történetei. Tavasz lesz, Corina című prózakötete mágia és realizmus határán egyensúlyozva kalauzol végig bennünket a Románia határvidékén élő nagykárolyi (és környéki) sváb közösség mindennapi életén, hiedelem- és hitvilágán. Mitikus alakok, különös rítusok, természetfeletti jelenségek és egyedi emlékek sejlenek fel a sváb közösség (olykor nyomorral átitatott) mindennapjairól, illetve az egyén létértelmezésre tett kísérleteiről szóló történetekben.

Carlos Ruiz Zafón: A ​Köd Hercege (A Köd trilógiája 1.)

Carlos Ruiz Zafón: A ​Köd Hercege (A Köd trilógiája 1.)

3 kamasz néhány nap alatt átélt misztikus kalandjai elevenednek meg egy kis tengerparti faluban a háború árnyékában. Alicia és Max a családjával beköltözik egy titokzatos és baljóslatúúúúú házba és nyakig másznak a házhoz és a faluhoz köthető rejtélyek feltárásában új barátjukkal Rolanddal.

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Magyariné szeretője : ördögromán

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Magyariné szeretője : ördögromán

Vegyünk egy adag 18. századi debreceni Kollégiumot, vegyítsük hozzá a magyar Faust, Hatvani István elektromossággal és salétrommal végzett kísérleteit, csepegtessük bele egy angyalarcú, démonlelkű leány kapzsiságát, keverjük össze provinciális politikai áskálódásokkal, hintsük bele egy lébecoló jogászhallgató regényírói ambícióit, majd az egész kotyvalékot töltsük Csokonai csikóbőrös kulacsába.

Murakami Haruki: A kormányzó halála

Murakami Haruki: A kormányzó halála

A névtelen elbeszélő a hirtelen válás után beköltözik egy barátja mindentől távoli, hegytetőre épült házába, mivel az úgyis épp üresen áll, amióta a tulajdonos, egy híres festő demenciája miatt otthonba költözött. A főszereplő pedig megtalálja az öreg mester egy évtizedekkel korábban a padlásra rejtett, a nagyvilág számára ismeretlen festményét, A kormányzó halálát, amely a Don Giovanni című opera azonos című, brutális jelenetét ábrázolja klasszikus japán stílusban, japán középkori környezetbe áthelyezve. Ebben a Murakami-regényben most a festmény kicsomagolása az, ami beindítja a valóságot és az irreálist összekötő kaput mozgató fogaskerekeket