Ez a könyv bármikor képes kikapcsolni. Szinte letehetetlen, és biztosan megnevettet.
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Ez a könyv bármikor képes kikapcsolni. Szinte letehetetlen, és biztosan megnevettet.
Gondoltad volna, hogy az északi mitológia ma is jelen van a filmekben, a fantasy feldolgozásokban és a képregényekben? Ismerd meg őket közelebbről!
A kötelék kétségtelenül jól megírt könyv, de itt nem éreztem azt az elemi erőt, mint a Hajsza esetében. Persze szemét dolog egyiket a másikhoz hasonlítgatni, de mi más választása van ilyenkor az egyszerű olvasónak? Az elbeszélőtechnika ugyanazt a sémát követi, mint az első kötetben, időben és a nézőpontok között is váltogatva áll össze a történet. Továbbra is Leo és családja áll a fókuszban, a jól megérdemelt börtönbüntetésének leteltével vesszük fel az események fonalát. A skandináv krimik sosem csak krimik, legtöbben – én legalábbis – ezért szeretjük őket, és ez A kötelék esetében is igaz.
Többször gondolkodtam már azon, vajon mi a titka Backmannak? Miért van az, hogy olyan sok és sokféle embernek bejön? Mert persze egyszerű azt mondani, hogy jól ír… de ugyan ez mit is jelent ebben az esetben?
A regény alapjául megtörtént események szolgálnak, bár a szerzők szerint ez nem igen számít. Szerintem azonban nagyon is. Egészen másképp olvastam, főként annak tudatában, hogy Stefan Thunberg a „Military Gang” néven elhíresült bankrablók öcsikéje.
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe.
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.
Kissé groteszk, amolyan modern népmese nagyon északi módon. A szereplők is korunk hősei, a furfangos Juntunen – foglalkozását tekintve bűnöző, az alkesz katona Remes és a vallásos, jóságos öregasszony Naska, mellékszereplői prostik, egy többszörös gyilkos és egy csalódott rendőr.
Ez rendben volt. Nem értem a fanyalgókat, Stieg Larsson nem fog a sírjából kikelni és megírni a Millenium sorozat maradék hét részét, tehát a negyedik könyv nem is lehet OLYAN, mintha ő írta volna.
2006 egyik fagyos januári napján egy magányos farkas átlépi a norvég-svéd határt majd némi bolyongás után Hesjövallen falucska határába ér. Régóta van már úton, és egyre éhesebb.